A házigazdáink bőséges reggelije ellenére se tudom kihagyni a tőlünk pár percre lévő piacot. Ameddig a szem ellát, színek kavalkádja villódzik a La Boqueira-n. Érdekes, hogy mára körülbelül olyan látványossággá nőtte ki magát, mint bármelyik palota a városban...

Gondosan megtervezett bódék és asztalok kínálják a friss gyümölcsöt, zöldséget, tojást, húst és tenger gyümölcseit, illetve ezek frissen sült, főtt, facsart változatait.

Próbálom magam rávenni az új ízek világára, de a tengeri herkentyűk - a hal kivételével - sajnos nem hoznak lázba.

Minden zárt területen, szóval itt is muszály maszkot hordani. Ezen a véletlenül elkapott képen nagyon jól látható, hogy a szigorú szabályok ellenére, itt is meg-megfeledkeznek az emberek erről a frányaságról.... Pedig zárt helyen fájdalmas bírság jár érte!

Előtérben tipikus spanyol, vagy olasz, vagy német, vagy francia, holland, magyar... mobiljukba merülő fiatalokkal, háttében pedig Kolumbusz szobra, amit első amerikai útjának tiszteletére készítettek 1888-ban. 

A katalán főváros csodálatos kikötőjének és óriás pálmáinak látványa még a fiatal szemeket is elkápráztatja, nem véletlen, hogy én is sokára érek le a plázsra. Kontinentális éghajlattal megáldott szemmel nézve, akinek a tenger látványa még mindig unikum, egyszerűen nem lehet betelni velük!

Barcelona nem csak a modern városok nyüzsgéséről, de a tengerpartjairól is híres. A vírus ellenére, rengetegen utaznak ide a világ minden tájáról, hogy kicsit feltöltődhessenek extra energiákkal. Nos, az van errefelé bőven...

A parton állandó a rendőrök cirkálása. Egyik nap lekapcsoltak fotózásért, így ma csak lesből merek képet készíteni róluk. Itt éppen nem történt fogás, bár van egy olyan érzésem ( szó szerint érezni a levegőben! ), hogy lesz ma még drogos akció...

Az elképzelhető összes vízi és vízparti sportot kipróbálhatod a strandok egyikén. Ha eszközt bérelsz, azért persze fizetni kell, de a strandröpi, a felnőtt játszó és az úszás ingyen van, ezért nem véletlen, hogy még este is rengetegen gyűlnek itt össze a családdal, vagy barátokkal. 

Rutinosnak számító tanárként is némi izgalommal léptem be a termünkbe, mivel már az első napra prezentációval kellett készülnünk az iskolánkról és eddigi munkánkról.

A látványos bemutatók során ciprusi, észt, román, bolgár,  horvát és további kedves magyar pszichológusokat és tanár kollégákat ismertem meg, közülük jó pár intézményvezetőt is, akik - hozzám hasonlóan - már 2 éve várták a találkozást előadónkkal, Marta Mandolinivel.

Ezen a héten az iskoláinkban kialakítandó boldog, kiegyensúlyozott légkör megteremtésén  fogunk dolgozni.